MEZ [e] főnév -t, -ek, -e [e, e]
- 1. (elavult) (Felső)ruha, öltözet. □ Mezed mutatja, nem vagy még apáca. (Madách Imre) Fojtjuk egymást, rongyolt a mezünk
(Ady Endre)
- 2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, választékos) Látszat, megtévesztő külszín; jelmez (3). Vallási mezbe bújtatott politikai célok. Aljas tervét tetszetős mezbe öltözteti. □ Mosdatlan egyéniségét se máz, se mez nem képes eltakarni. (Arany János)
- 3. (sport) Sportban haszn., olykor nemzetek v. egyesületek szerint meghatározott színű, rendsz. trikószerű felsőrészből s rövid nadrágból álló könnyű öltözet; dressz. A jövő évben más csapat mezében fog játszani: átlép más csapatba. Már mezben mentek autóval a pályára.