METÁN [ë v. e] főnév -t, -ja (csak egyes számban) (
vegyi ipar,
műszaki nyelv)
A szén és a hidrogén egyik vegyülete (Ch4); színtelen, szagtalan, gyúlékony, levegővel elegyedve könnyen robbanó gáz, amely levegőtől elzárt szerves anyagok bomlásakor, rothadásakor keletkezik, s amely a földgáznak és a világítógáznak fontos alkotórésze.
- Szóösszetétel(ek): metángáz.
- metános.