Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

METSZ
METSZÉS
METSZÉSPONT
METSZÉSVONAL
METSZET
METSZETT
METSZŐ
METSZŐFOG
METTŐL
METTŐR
MEZ
MÉZ
MÉZÉDES
MEZEI
MEZEIEGÉR
MÉZEL
MÉZES
MÉZESBÁB
MÉZESHETEK
MÉZESKALÁCS

MERŐ [1] [e] melléknév (ritka) Olyan, aki, ami mer, merészel vmit. Pisszenni sem merő gyerek; sokat, nagyot merő ifjú. □ Egyszer volt itt a Hit merő, | Moldvától Rómáig merő, | Mikor becsülettel és irtva | Támadt. (Ady Endre) Nem az erőmmel győztem én…, hanem a nagy merő akarással. (Móricz Zsigmond)
  • Szóösszetétel(ek): vakmerő.