MENNYEZETES [ë-e-e-ë v. e-e-e-ë] melléknév
Olyan <bútordarab>, amelynek mennyezete (2) van. □ S megveté Piroska a drágaszép ágyat |
Cifrát, mennyezetest, négy oszlopon állót. (Arany János) A fejedelem félreült a zöld asztaltól a mennyezetes székre. (Mikszáth Kálmán) A széles, mennyezetes barokk ágy arany lábakon állott. (Hunyady Sándor)