MEGTISZTELŐ [ë-e] melléknév -en [e] v. -n, -bb
Olyan, aki, ami megtisztel vkit, vmit. A családunkat látogatásukkal megtisztelő vendégek. || a. Vki, vmi számára megbecsülést, megtisztelést jelentő. Megtisztelő bizalom, cím, feladat. Nagyon megtisztelő, hogy
□ Tamás vonagló mosollyal fogadta el a megtisztelő címet. (Jókai Mór)