Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

METEOR [ë-ë] főnév -t, -ok, -ja
  • 1. (csillagászat) A világűrben száguldó apró égitest v. ennek darabja, amely a föld légkörében a súrlódás következtében hirtelen áttüzesedik, s láthatóvá válik, ill. útjának nyomát fényes sáv jelzi; hullócsillag. □ Meteorok a fehér éjszakába, Suhanjatok csak és zuhanjatok, Ti züllött csillagok! (Juhász Gyula) Az égő meteorról kezdett beszélni, mely egykor közvetlen előtte hullott le az égből. (Babits Mihály)
  • 2. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Hirtelen fellobbanó jelenség, amely a feltűnés után gyorsan elenyészik. A költészet meteorja volt.
  • Szóösszetétel(ek): meteorfutás; meteorhullás; meteorkő; meteortörmelék; meteortűz; meteorvas.
  • meteoros.