METAFORA [ë v. e] főnév ..rát, ..rája (
régies írva: metaphora is) (
irodalomtudomány,
nyelvtudomány)
Hasonlóságon alapuló szókép, amellyel a bizonyos tekintetben meglevő v. elképzelt egyezést azonosítás alakjában fejezzük ki (pl. az üveg nyaka, szája; "Hervadása liliomhullás volt"). □ Ágnes
szeret metaforákban beszélni. (Tolnai Lajos)
- Szóösszetétel(ek): metaforagazdagság.
- metaforás.