MÉZESHETEK [e-e-e] főnév -et, ..tei [e, e] (csak többes számban)
Fiatal házasoknak az esküvő utáni néhány hete, melyet gyak. állandó otthonuktól távol töltenek el. A mézeshetek örömei. Petőfi a koltói mézeshetek idején írta Szeptember végén című gyönyörű költeményét. A Balaton mellé utaztak a mézeshetekre. Elvonulva töltötték a mézesheteket. □ Barátom átengedte lakását, hogy ott töltsük a mézesheteket. (Petőfi Sándor) Nem epe a mézes hetek ifju méze
(Arany János) Ha most, a mézeshetekben is ilyen hihetetlen szeszélyekkel kell megküzdenie, mi lesz később
(Móricz Zsigmond)