MILLIOM számnév, tőszámnév, (
népies) milljom, miljom (
népies,
régies)
- I. (melléknévi) Millió (I. 2). □ Milliom kis naptól ragyogott a mező. (Arany János) Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? (Tóth Árpád)
- II. (indulatszó-szerűen)
- 1. <Szépítő felkiáltás szavaként>, rendsz. vmely szitokszó, káromkodásra utaló szó elhallgatásával. □ Páh, milliom! (Katona József) No, ne nyafogj most! milliom a lelke! (Jókai Mór)
- 2. <Csodálkozás, elismerés kifejezésére.> □ Hanem, szó a mi szó, gyönyörű lyánya van: Milyen a járása, termete, milliom. (Arany János)
- 3. <Állandósult szókapcsolatban:> Milliom átok!: <bosszankodó felkiáltásként>; milliom kartács ←. □ Miljom átok! bort a billikomba. (Petőfi Sándor)
- Szóösszetétel(ek): milliomadta.