METEOR [ë-ë] főnév -t, -ok, -ja
- 1. (csillagászat) A világűrben száguldó apró égitest v. ennek darabja, amely a föld légkörében a súrlódás következtében hirtelen áttüzesedik, s láthatóvá válik, ill. útjának nyomát fényes sáv jelzi; hullócsillag. □ Meteorok a fehér éjszakába, Suhanjatok csak és zuhanjatok, Ti züllött csillagok! (Juhász Gyula) Az égő meteorról kezdett beszélni, mely egykor közvetlen előtte hullott le az égből. (Babits Mihály)
- 2. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Hirtelen fellobbanó jelenség, amely a feltűnés után gyorsan elenyészik. A költészet meteorja volt.
- Szóösszetétel(ek): meteorfutás; meteorhullás; meteorkő; meteortörmelék; meteortűz; meteorvas.
- meteoros.