MESTERKÉZ főnév (választékos)
<Művészetben, iparban, mesterségben> kiváló tehetség, művészi ihletettség. Ezt a szobrot mesterkéz alkotta. A mű mesterkézre vall. Még romjaiban is mesterkéz nyomait fedezhetjük fel. □ A darab
kidolgozása mesterkézre vall. (Vörösmarty Mihály) Ki volt tanítód? hol jártál iskolába? | Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted. (Petőfi Sándor)