Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy, hajlítható v. rugalmas test(rész)>, aki, amely vmitől, (pl. ijedségtől, meglepetéstől v. nagy erőfeszítéstől) mozdulatlanná, dermedtté, feszesen állóvá lett. Meredt inak, kar, nyak, test. Nézte az ijedségtől meredt embert. A meglepetéstől meredten állt. □ Gergely kővé meredten bámult a levélre. (Gárdonyi Géza) Megöl a disznófejű Nagyúr, | Éreztem, megöl ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten. (Ady Endre)
2. Kidülledt, kifelé nyomult <szem>. Meredt szemmel nézett maga elé. □ Ömlik a vér száján és orrán a vadnak, Nagy meredt szemei szörnyen kidagadnak. (Arany János) Arcuk be volt esve, szemeik meredten szegződtek az ajtókra. (Mikszáth Kálmán)