MEREGET [2] [e-ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë]
..essen [e-ë] (
ritka)
<Szemét> többször v. hosszasabban mereszti, meresztgeti. □ Egy óráig hiában meregette szemeit. (Vas Gereben) De ha kitudódik
aggodalmaskodott a szemét meregetve
(Gárdonyi Géza) || a. (
ritka)
Vmilyen szemmel mereget vkit, vmit: vmilyen indulattal többször végigméri.
Gyilkos szemmel meregeti.