MÉREGET [ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
- 1. Ismételten, hosszabb ideig v. apránként mér (1). Lisztet, sót méreget. □ Egy élőfárul hosszu póznát törvén, Méregeti azzal, milyen mély az örvény. (Arany JánosAriosto-fordítás) A gazda
jár a barázdákon, méregeti a szőlőhatárokat. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) □ [A] házasok
hibáikat kölcsönösen méregetik. (Eötvös József)
- 2. (átvitt értelemben) Figyelmesen, hosszan nézeget, szemlél vkit, vmit, rendsz. azért, hogy értékelje, összehasonlítsa mással v. másokkal. Kezdetben bizalmatlanul méregette. Csak úgy félszemmel méregette jövendőbeli játszópajtását. □ A leány
félénken méregette szemeivel. (Mikszáth Kálmán) Szemével, melyet a fekete szemüveg miatt sohase lehetett látni, méregette a
tömeget. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Tekintetével ismételten végigmérve vkit, vizsgálja erejét. Dühösen méregette ellenfelét. Még nem csaptak össze, most csak méregetik egymást.
- Igekötős igék: beleméreget; elméreget; felméreget; hozzáméreget; kiméreget; leméreget; megméreget; összeméreget; végigméreget.
- méregetés; méregetett; méregető.