MERENG [e-e] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]; -eni [e] v. (
ritka) -ni
Álmodozva, ábrándozva átengedi magát gondolatainak, érzelmeinek, képzeletben, gondolatban így hosszasan időzik vhol.
Mereng vmin; mereng a múlton. Mereng a felhők játékos formáin. Merengve néz a vízbe. □ Merengtem: most vetik fel fehérlő szűzi ágyad
(Tóth Árpád) Bús donna [= úrnő] barna balkonon | mereng a bíbor alkonyon. (Babits Mihály) Az ember
| szomorú, vizes síkra ér, | szétnéz merengve és okos | fejével biccent, nem remél. (József Attila) || a. (
átvitt értelemben) □ Búsan merengve hallgatott a táj. (Vörösmarty Mihály) Legmesszebbről rám merengve néztek Ködön át a mármarosi bércek. (Petőfi Sándor)
- Igekötős igék: elmereng; kimereng.
- merengés; merengő.