Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
MÉRHETETLEN [e-e-e] melléknév és határozószó, (ritka, irodalmi nyelvben) mérhetlen
I. melléknév -ül
1. (ritka) Olyan, amit nem lehet megmérni. □ [Dante.] Csodálatos szellem! egy a mérhetetlen | Éggel, amely benne tükrödzik alattam! (Arany János) Szomoru csillag, Akárhova mégysz a mérhetlen égbe, Te mindenütt egyetlen, idegen! (Vajda János)
2. (választékos, túlzó) Igen nagyarányú, nagyon nagy. Mérhetetlen fájdalom, kár, szerencse, távolság, vagyon; mérhetetlenül: nagyon; mérhetetlenül sokat beszél. □ A mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyüjtöm össze egy szelid Távol csillag remegő sugarát. (Tóth Árpád) Az alföldi kiskirályok mérhetetlen földeken uralkodtak. (Móricz Zsigmond) A finom agár mérhetetlenül élvezte a helyet. A póráza feszült, kíváncsian megállt szimatolni. (Hunyady Sándor)
II. határozószó (választékos) Nagyon. Mérhetetlen hosszú idő telt el.