Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (irodalmi nyelvben) Meredek (I. 1) hely, lejtő, szakadék, szikla v. mélység; meredek (II.). Borzasztó, síkos, sötét, szédítő, vad meredély; az árok, a hegy, a part, a szikla, az út meredélye; lerohan, lecsúszik a meredélyen. Nekiugratott lovával a meredélynek. □ El, vissza innen, e réműletes Széditő meredélynek pereméről! (Vajda János) Ajtót nyitunk s egyszerre ott az örvény, | lábunk alatt tízölnyi meredély. (Kosztolányi Dezső) A kereszt ott állt még, ahol a kispap leesett hajdan, de Imrus már nem borzadozott a meredélyeken. (Babits Mihály)
II. melléknév (ritka, régies) Meredek (I. 1). □ Néhol a hegyvágányokból [= hasadékokból] meredély út vonul alá. (Jókai Mór)