MER [2] [e] ige -t, -jen [ë]
tárgyas
Mer vmit: <folyékony v. szemes, szemcsés anyagból edénnyel v. a tenyerével> egy v. több kb. egyenlő részt egymás után kiemel. □ Beütötték a hordók fenekét,
rocskával, csöbrökkel merték a bort. (Móricz Zsigmond) Távolabb a gémes kút, melyből az állatoknak merik a vizet. (Nagy Lajos) || a. (tárgy nélkül)
Merj a levesből még egy kanállal!
- Szólás(ok): ld. szita.
- Igekötős igék: belemer; felmer; kimer; lemer; megmer; telemer; visszamer.
- merés; merhető.