Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MENTE [2] [ë-e] főnév (személyragos) mentem [ë-ë], mented [ë-ë], mentünk [ë], mentetek [ë-ë-ë], mentük [ë] v. (régies) mentök; mentét [ë]
  • I. (önálló főnévi értékkel) Általában menése.
  • 1. (ritka) Távozása. □ Lelkem, noha bús mentedet érzi, örűl. (Vörösmarty Mihály) Valami baj van?… – Nem, nincs semmi baj – felelt Gabriella mentében. (Ambrus Zoltán)
  • 2. <Vmely cél felé v. vmely irányban való> menése. Mentében: menése közben; odafelé mentemben. A piacra mentemben találkoztam vele. Arra mentedben szólj be a borbélyhoz. □ Megy Laboda s tántorog mentében. (Vörösmarty Mihály) Befordult egy keskeny belvárosi utcába… Mentében találkozott [néhány utcalánnyal]. (Nagy Lajos)
  • 3. (átvitt értelemben, ritka) Lefolyása, menete, előhaladása. A dolgot a maga mentére hagyja v. bízza: nem avatkozik bele, nem irányítja.
  • 4. Folyó partja, partvidéke, közvetlen környéke. A Tisza egész mentében árterületek vannak. □ Szebb helyet a Tisza hosszú mentében csakugyan nem találhatni. (Eötvös József)
  • II. (határozóragos alakok, névutószerűen)
  • 1. Mentében, mentébe, mentiben, mentibe: a) <folyó> partján, partvidéken, közvetlen közelében. A Tisza mentében. □ Kis lak áll a nagy Duna mentében. (Petőfi Sándor) || b. vmely, hosszában nagy kiterjedésű tárgy, építmény, emberi alkotás v. hosszirányban elnyúló természeti alakulat közvetlen közelében, irányával párhuzamosan. A part, a kerítés mentében. □ Laczfi tehát a part mentibe folytatta Utját. (Arany János) A férfiak lefeküdtek a veremfal mentében. (Jókai Mór) || c. (népies) a víz folyásának irányában. A folyó mentében könnyű evezni. □ Víz mentében úszni gyerek dolog. (Jókai Mór)
  • 2. Mentén: a) <folyó> partján, közvetlen környékén. Valahol a Duna mentén lakik. □ Keveházán, Tárnok vize mentén | A nagy csata megvolt. (Arany János); b) vmely, hosszirányban elnyúló, húzódó természeti alakulat v. emberi alkotás közvetlen közelében, irányával párhuzamosan. Az út mentén búzaföldek sorakoznak. □ Hajnalban megindult, fel az árok mentén. (Arany János) A vasút mentén csinos új házak … konyhakertekkel. (Nagy Lajos)