MÉRICSKÉL ige -t, -jen [ë] (
bizalmas, gyak.
tréfás)
tárgyas Piszmogva, gyak. fölösleges pontosságra törekedve méreget (1) vmit.
Két hónapig méricskélték a földet. □ Ezt már fojtottan és kicsit határozatlanul mormogja; gyűrűs, fehér kezével lassan méricskélve a fehér tejet. (Kaffka Margit) Egymás mellé állítottak, háttal, összekoccantották fejünket s méricskéltek. (Kuncz Aladár) || a. (tárgy nélkül) (
-t ragos mértékhatározóval is)
Egész nap méricskél. Sokat méricskélt.
- Igekötős igék: elméricskél; kiméricskél; leméricskél.
- méricskélés; méricskélő.