MEREVÍT [e-e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. -ni
- 1. Merevvé igyekszik tenni, ill. merevvé tesz vmit. A fűzőt halcsonttal, a kabát vállát betéttel merevítik. || a. (műszaki nyelv) Merevít vmit: vmely szerkezet alakjának változását (behajlását, elhajlását, behorpadását) akadályozza. Merevíti az állványt; a hajótestet bordákkal merevíti; merevíti a zászló rúdját. A hidat tartók merevítik.
- 2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, rosszalló) Vmivé merevít: <olyasmit, aminek merevsége nem kívánatos>, merevvé (4b), hajlékonyság, rugalmasság nélkülivé tesz. Dogmává merevítik vkinek a tanításait. Sablonná merevítette az eljárást.
- Igekötős igék: elmerevít; kimerevít; megmerevít.
- merevítés; merevítetlen; merevített; merevíthető; merevítő; merevíttet.