MENYASSZONY [ny-a] főnév
Eljegyzett, jegyben járó leány, nő.
Már tizenhat éves korában menyasszony volt. Évekig volt menyasszony. □ Menyasszony
volt
Mégis egész sereg férfit tett nyugtalanná a hajón. (Hunyady Sándor) || a.
Vkinek a menyasszonya: <a vőlegényhez való viszonyában> az a nő, akit az illető férfi eljegyzett, ill. megkért, és beleegyezése alapján jövendőbelijének tekint.
Tanárnő a menyasszonya; a menyasszonyával sétál. || b. Közvetlenül az esküvője előtt álló, ill. ezen résztvevő, gyak. külön erre az alkalomra szolgáló fehér ruhába öltözött leány, nő.
A menyasszony ládája ←; felkoszorúzzák a menyasszonyt; → kikéri a menyasszonyt. Szép menyasszony volt. A násznagy karján vezette a menyasszonyt. □ Szól az eskü: kéz kezet fog; Szép menyasszony színe halvány. (Arany János) [Az öltöztetésnél] a menyasszonnyal mindenféle bajok vannak
Elájul, akaratos, szeszélyeskedik. (Mikszáth Kálmán)
- Szóösszetétel(ek): menyasszonycsók; menyasszonyfátyol; menyasszonyfogadó; menyasszonyfő; menyasszonyrablás.
- menyasszonyos.