MÉRÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A mér (12, 57, 9) igével kifejezett cselekvés, művelet, eljárás; az a cselekvés, hogy vkit, vmit mérnek. Kapcsoló (és tájékozó) mérés; pontos, pontatlan mérés; arasszal, fokokkal, lépéssel, méterrel, öllel való mérés; a mérés eredménye; föld, gabona, szövet mérése; hosszúság, hőfok, láz, (lég)nyomás, súly, szeszfok mérése; az áram feszültségének mérése; a tenger mélységének mérése; a ruhának a testhez mérése. Hiba csúszott a mérésbe. Méréseket végez. □ Jött
a doktor bácsi, a borogatás, a mérés, az orvosság. (Karinthy Frigyes)
- 2. (ritka) Az a cselekvés, hogy vmit mérve eladnak, vmit (ki)mérnek. Bor, hús mérése.
- Szóösszetétel(ek): 1. méréstan; 2. bormérés; földmérés; időmérés; italmérés; kávémérés; lejtmérés; pálinkamérés; sörmérés; térfogatmérés.
- mérési.