MEREVEDIK [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
- 1. Fokozatosan, lassanként merevvé válik, ill. merevvé kezd válni. Már merevedik a keze, a lába.
- 2. (átvitt értelemben is) Vmivé merevedik: megmerevedve vmivé válik. Kővé merevedik. A fa nedve gyantaszerű anyaggá merevedett. Tanításai dogmává merevedtek. □ "Megállj!" kiált Szilaj Pista
Megállottak, kővé merevedve. (Petőfi Sándor) || a. (kissé választékos) Vmibe merevedik: vmely helyzetet felvéve abban mozdulatlan marad. A katona vigyázzba merevedett.
- 3. (ritka, régies) Mered (34); meredezik (1). □ Haja merevedni sisak alatt kezde. (Arany János)
- Igekötős igék: elmerevedik; kimerevedik; megmerevedik.
- merevedés; merevedett; merevedő.