MENTEKÖTŐ főnév (
régies)
Rendsz. díszes lánc v. zsinór, amely összetartja a vállra v. nyakba vetett mentét. □ Szeret is Johanna
| Hímezte palástom selyem-arany szállal, Rá mentekötőt is gyenge tíz ujjával. (Arany János) Szerezni [kellett] egy tisztes abamentét [= abaposztóból készült mentét], tizenhat filigrán veretű ezüst gombbal s tenyérnyi széles nagyszebeni finom ezüst mentekötővel. (Eötvös Károly)