MAGASRENDŰ melléknév
(
választékos) <Erkölcsi, szellemi, művészi v. politikai érték szempontjából> a fejlődés, ill. a fejlettség magas, előrehaladott fokán álló; magas színvonalú, kimagasló, nagyon fejlett.
Magasrendű erkölcsi érzék, művészet, politikai érettség. Alakítása a művészi jellemábrázolás magasrendű példája volt. A skandináv népek magasrendű irodalommal dicsekedhetnek. || a. (
régies) Magas rangú, előkelő. □ Egy magasrendű katonai hivatalnok katonai próbatételen volt jelen. (Vas Gereben)