MEREGET [2]  [e-ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë]
..essen [e-ë] (
ritka)
<Szemét> többször v. hosszasabban mereszti, meresztgeti. □ Egy óráig hiában meregette szemeit. (Vas Gereben) De ha kitudódik
  aggodalmaskodott a szemét meregetve
 (Gárdonyi Géza) || a.  (
ritka) 
Vmilyen szemmel mereget vkit, vmit: vmilyen indulattal többször végigméri. 
Gyilkos szemmel meregeti.