MENTESÍTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
hivatalos)
Általában a mentesít igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vkit, vmit mentesítenek vmitől, vmi alól.
- 1. Felmentés, vmitől mentessé, mentté tétel. Beszolgáltatás, igénybevétel, katonai szolgálat alól való mentesítés; a családfenntartó mentesítése; a lakás mentesítése a kiigénylés alól. || a. Vmi alól mentesítő engedély, határozat. Mentesítést ad vkinek. Mentesítést kapott a részvétel alól. Felülvizsgálták a mentesítéseket.
- 2. (választékos) Vmely helyzeten, terhen, zsúfoltságon való enyhítés, könnyítés. Annyi a munkám, hogy rám férne egy kis mentesítés. Ez a különvonat jelentős mentesítés a nagy ünnepi forgalomban.
- Szóösszetétel(ek): ármentesítés.
- mentesítési.