MENEKVÉS [e-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (
választékos)
Menekülés.
Menekvésre szánta el magát. || a. Menekülési lehetőség.
Nincs menekvés; a futásban keres menekvést. □ Borzasztó ez,
hogy menekvésem sehol, Szárazon sincs, tengeren sincs. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Ijedve futnék, ámde hová lehet? | Nincsen menekvés. (Kosztolányi Dezső)