MENTEGET [e-ë-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
Vád, szemrehányás, gyanú alól tisztázni törekszik vkit.
Vki előtt v.
vkinél (vmi miatt) menteget vkit. Mentegeti magát: mentegetődzik, szabadkozik.
Nem is vádolták, mégis mentegeti magát. □ [Toldy Ferenc] megszólít, nem volna-é kedvem Zrínyit
átdolgozni, népszerű kiadás számára; én mentegettem magamat idő- s kedvhiánnyal. (Arany János) Átmentem Cihat Eszterhez. Hüj de harapós és komor volt, hogy így meg mertem sérteni, hogy először Hallgató Trézinél voltam
Persze, nem mentegettem magam. (Móricz Zsigmond) || a.
Vmit menteget: vkinek hibáját, fogyatékosságát szépítgeti.
Lustaságát állítólagos betegségével mentegeti.
- Igekötős igék: kimenteget.
- mentegetés; mentegetett; mentegethető; mentegető.