MENTESSÉG [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
A mentes melléknévvel kifejezett állapot; vkinek, vminek vmitől mentes volta.
Katonai szolgálat alól való mentesség. Igazolták két évi mentességét. || a. (
jogtudomány) Kivételes helyzetű személyeknek (idegen államok diplomáciai képviselőinek, monarchiákban az uralkodóknak, az uralkodó család tagjainak) a közterhek (főként adók) és a hatóságok hivatalos eljárása alól mentesített volta.
Diplomáciai, törvényes mentesség; mentességet élvez.
- Szóösszetétel(ek): hadmentesség.
- mentességi.