MENTEGETŐDZIK [e-ë-e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, ..őddzék, (..őddzön) mentegetőzik [e-ë-e] ..zzék (..zzön)
- 1. <Vádak, gyanúsítások alól> tisztázni igyekszik, mentegeti magát; hibáját, fogyatékosságát szépítgeti. Mentegetődzik vkinél v. vki előtt vmivel (vmi miatt). Hiába mentegetődzött, a fegyelmi bizottság nem hitt neki.
- 2. Vmilyen kifogással ki akar bújni vmely kötelezettség, kívánság teljesítése alól; szabadkozik. Azzal mentegetődzött, hogy rosszul érzi magát. □ Mentegetődztem, hogy sürgős dolgom miatt kérését nem teljesíthetem. (Táncsics Mihály) Csináltatnom kellett egy öltözetet, mentegetőzött Malinka. (Mikszáth Kálmán)
- mentegetődzés; mentegetődző.