MENEKEDIK [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë], (csak jelentő mód jelenben:) menekszik (
régies,
választékos)
Menekül. □ A falu törvénye vastörvény. A falu törvénye alól menekedni nem lehet. (Móricz Zsigmond) Esztelen álmokba menekszel
(Szabó Lőrinc) || a. (
ritka) Megmenekül. □ Vad előttük vérbe fekszik, őz vagy szarvas nem menekszik. (Arany János)
- Igekötős igék: elmenekedik; kimenekedik; megmenekedik.
- menekedés; menekedő.