MÉNES [ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Csikósok felügyelete alatt élő, (egész éven át igába nem fogott és) tavasztól őszig, régebben télen is a szabadban tartott (tenyész)lovak csoportja. Állami ménes; cifra ménes; renyhe ménes; rideg ménes; szilaj ménes. □ Lóra csikós, lóra, Elszaladt a ménes. (népköltés) Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak. (Petőfi Sándor) Ha vad a ló, fiatal, most jött a ménesből, azt megfogni, legyőzni, megszelídíteni, ez nagy lelki izgalmakkal jár. (Móricz Zsigmond) || a. (mezőgazdaság) <Nagyobb gazdaságban> a lovaknak korszerű módon berendezett és vezetett tenyésztési, tartási helye, ill. ilyen mezőgazdasági üzem. Az állami ménesek feladata az ország lóállományának utánpótlása megfelelő tenyészállatokkal.
- 2. (tájszó) Ló (1).
- Szóösszetétel(ek): ménesgazda; ménesgazdaság; ménesistálló; méneskönyv.