MELYIK [ë v. e] névmás, kérdő és határozatlan -et [e]; -e [e], -ünk, -(e)tek [ë-ë] v. (
választékos) -őtök; -ük (-őjük) v. (
régies) -ök (rendsz. egyes számban)
- I. kérdő (melléknévi) <Az ismert v. a szóban forgó személyek, tárgyak, dolgok közül> hogyan meghatározható? mivel meghatározott? hol levő? Melyik fogad fáj? Melyik ruhámat vegyem fel? □ Mit tudom én
, melyik malac ki ökre? (Mikszáth Kálmán)
- II. kérdő (főnévi)
- 1. <A személyraggal megjelölt v. az ismert v. szóban forgó személyek közül> ki? Melyik a te fiad? Melyik a tanár a csoportban? Melyikünk megy előbb? □ Ó, leányok, leányok, ne bolondozzatok, egymás hegyibe hordva ifjaitok magasztalását, melyik a különb köztük. (Mikszáth Kálmán)
- 2. <Az ismert v. a szóban forgó tárgyak, dolgok közül> mely tárgy, dolog? Melyik az én kalapom? Melyik a legjobb megoldás?
- III. határozatlan (főnévi)
- 1. (ritka, régies) Ha melyik: ha valamelyik. □ Ha melyikünk Ebédet készít
Az úrnak ő kedveskedik vele. (Arany JánosArisztophanész-fordítás)
- 2. (kissé népies) <Kérdésre adott feleletben:> melyik milyen: az egyik <személy, állat, tárgy> ilyen, a másik olyan. [Jók a lovaid?] Melyik milyen, az egyik jól húz, a másik lusta. Melyik hogy: az egyik így, a másik úgy. [Hogy a csirke, néni?] Melyik hogy, a nagyobb drágább, a kisebb olcsóbb.
- Szóösszetétel(ek): akármelyik; amelyik; bármelyik; semelyik; valamelyik.