MEGVISEL tárgyas ige
Vmi megvisel vkit: vmely csapás, küzdelem, szenvedés vkinek testi v. lelki erejét láthatóan lerontja; elfáradást, kimerültséget, ernyedtséget v. csüggedtséget okoz, idéz elő benne.
A hosszú betegség nagyon megviselte. Az utazás fáradalmai szemmel láthatóan megviselték. Nagyon megviselte gyermekének elvesztése. □ Engem is a bánat megviselvén zordul Vigaszért hő lelkem a multakba fordul. (Arany János) Emitt egy szentnek vézna képe
| Elnéztem
Épen így viselt meg A sors azóta engemet. (Reviczky Gyula) || a.
Vmi megvisel vmit: nagy pusztulást, romlást, bomlást idéz elő benne.
A háború pusztítása megviselte a várost. Az évszázados hányódás megviselte a kéziratot. □ Az egészségemet igen megviselte [a]
szajkózó tanulás. (Gárdonyi Géza)