MÉLTATLANKODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
- 1. (kissé választékos) Magatartásával, gyak. szavaival is kifejezi, hogy helytelennek, jogosulatlannak, méltánytalannak tart vmely eljárást, bánásmódot, v. hogy elégedetlen vmivel. Méltatlankodik vmi miatt. Napokig méltatlankodott, mert nem őt jelölték a megbízatásra. Méltatlankodva mutogatta a főnökétől kapott levelet. Sokan méltatlankodtak a rossz ellátás miatt. □ Brankovicsné
méltatlankodva csóválta a fejét. (Krúdy Gyula)
- 2. (régies) Vkivel szemben rosszul, méltatlanul viselkedik. □ Úgy verte a vasat, mintha az feje lett volna gyermektársainak, kik vele méltatlankodtak. (Petőfi Sándor)
- méltatlankodás; méltatlankodó.