Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Vmit, esetleg vkit meg nem érdemlő, vmire, esetleg vkire nem méltó <személy>. A dicséretre méltatlan diák; a vezető állásra méltatlan tisztviselő. □ A tiszta szívet megvetette, Ki őtet oly forrón szerette, S reám méltatlan ő. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. Olyan <magatartás, eljárás, megnyilatkozás>, amely nem méltó, nem illik vkihez, vmihez. Orvoshoz méltatlan eljárás; vkinek az emlékéhez méltatlan megemlékezés. □ Orozva, böcstelen tőr ejté meg a királyt: Méltóan ki torol meg ily méltatlan halált!? (Arany János) Isten bocsássa meg e gondolatát. Az egyetlen magához méltatlan gondolat egész életében. (Petelei István)
3. (vonzat nélkül) (ritka) Nem igazságos, igazságtalan <eljárás, állapot>. Méltatlan büntetés, mellőzés, vád. □ Méltatlannak találtam, hogy édesnagyanyámnak dolgozni kell a konyhában. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ok, -ja Méltatlan (I. 1) személy. Méltatlanra pazarolta jóindulatát. Méltatlant neveztek ki az állásra.