Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (ritka, választékos) Méltósággal (1) viselkedő személy. □ Egy jómódú paraszt volt a szomszédunk. Egy rövid nyakú méltóságos palóc. (Gárdonyi Géza) || a. (irodalmi nyelvben) Ilyen személyre jellemző; méltóságot (1) tükröző. Méltóságos fejtartás, lépés, testtartás, viselkedés. □ Széles arcát szabályos kesely orra, szilárd álla méltóságossá, parancsolóvá tevék. (Kemény Zsigmond) Az arca valami komoly és méltóságos kifejezést öltött. (Gárdonyi Géza) || b. (átvitt értelemben) □ Légy tölgyfa, mit a fergeteg Ki képes dönteni, De méltóságos derekát Meg nem görbítheti. (Petőfi Sándor)
2. (1945 előtt) <Az VIII. állami fizetési osztállyal, vmely magas kitüntetéssel, ill. a főnemesi származással járó cím.> || a. (1945 előtt) <Ezzel a címmel felruházott személy, ill. felesége megszólításában, megnevezésében.> Méltóságos asszony; méltóságos gróf úr; méltóságos uram! □ Megjött a méltóságos úr? kérdezte az alispán. (Mikszáth Kálmán) Az orvos egy nagyon öreg öregúr volt, méltóságos úrnak kellett szólítani s kezet csókolni neki. (Móricz Zsigmond) || b. (népies, régies) Méltóságos úr v. uram: <magas rangú v. ilyennek tartott személy megszólításaként, megnevezéseként.> □ Méltóságos nagy uraim! | Nézzen Istent kegyelmetek. (Arany János)
II. főnév -t, -ok, -a (1945 előtt, bizalmas) Méltóságos úr. Az öreg méltóságos.