Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MÉLTÁN határozószó (választékos)
  • 1. Megérdemelt módon, érdeme szerint; ahogy őt (v. azt) megilleti. Méltán dicséri mindenki. Méltán szenved, ő maga az oka. □ Méltán áldja nemes lelkedet a magyar. (Berzsenyi Dániel) Áldott az élet, Ad kinek-kinek méltán, ahogy illik. (Tóth Árpád) || a. Kiváló érdeme, fontossága, jelentősége szerint, ahhoz méltó, illő módon. □ Ki tudja méltán festeni a huszárt S bús arculatját harcai közt…? (Berzsenyi Dániel) Hol vagyon, aki… méltán láttassa vezérlő | Párducos Árpádot s hadrontó népe hatalmát? (Vörösmarty Mihály)
  • 2. Jogos okkal; joggal. Méltán haragszik. □ Átkozom a kénytelenséget, mely nem engedi…, miszerint… higgadt kebellel észrevegyem, ha van-e egyetlen szóban egy epés fullánk, mely a grófot méltán bánthatná. (Kossuth Lajos) S felelt, kitörvén Jónásból a méreg: "Méltán haragszom azért, migcsak élek!" (Babits Mihály)
  • 3. (ritka, régies) Méltó (3) módon; méltón. □ A városnak azt vetjük szemére, mi: Hogy nem ápol, ahhoz méltán, ahogy érte tengeren Vívtunk egykor. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)