MELLÉNY [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A törzset fedő, mintegy derékig érő s rendsz. szövetből, néha kötött anyagból készült ujjatlan (ritk. ujjas) ruhadarab; férfiak a kabát alatt, nők (kabát nélkül) a blúz fölött viselik.
Barna mellény volt rajta. Begombolta a mellényét. □ Fekete mellény, min bolyongva vékony Zsinór szaladgál, duzzad a derékon. (Arany János) A középkorú úr a régebbi illemszabályok előírása szerint emelkedett fel a helyéről, zsakettjében és fehér mellényében. (Krúdy Gyula) || a. (
népies) Női alsónemű: a ruha alatt, az ing felett viselt, a törzset melegítő ilyen ruhadarab rendsz. vászonból, flanelból.
Kigombolta a mellényét és megszoptatta gyermekét.
- Szólás(ok): (bizalmas, tréfás) nagy mellénye van: el van bizakodva, túlságosan nagy az önbizalma.
- Szóösszetétel(ek): mellénygomb.
- mellényes; mellényke; mellényű.