MELLÉRENDELÉS [e-ë-ë v. e-e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. (nyelvtudomány) Az a mondattani viszony, amelyben két v. több mondat egyenlő rangú, két v. több szókapcsolat v. szó egyenlő rangú, ill. ugyanazon mondatrészként szerepel. Többszörös mellérendelés; a mellérendelés fajai.
- 2. (választékos) Az a viszony, amelyben vmely közösség v. szervezet tagjai egyenrangú felekként működnek együtt. A mellérendelés elve; alárendelés helyett mellérendelés.
- mellérendeléses; mellérendelési.