MELLÉKHELYISÉG főnév
<A lakásban> a lakószobákon és a konyhán kívül vmelyik helyiség (pl. kamra, előszoba, személyzeti szoba, fürdőszoba). Kétszobás lakás mellékhelyiségekkel. □ Egy bérház
tűzfalát látta. Tüzes négyszögek gyulladoztak, el-elsötétedtek. A lakók, amint odaát bementek e ház mellékhelyiségeibe kamrákba, árnyékszékekbe fölcsavarták és eloltották a villanyt. (Kosztolányi Dezső) || a. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Árnyékszék, illemhely, vécé. Hol a mellékhelyiség? Kiment a mellékhelyiségbe. □ Seprőt nyomtak kezébe, és azután vitték a mellékhelyiségbe, hogy kitisztítsa. (Kuncz Aladár)