MEGSZÓLAMLIK tárgyatlan ige -ok, -asz; -ott; ..moljon (..moljék); -ani (
régies,
irodalmi nyelvben)
- 1. <Ember, állat> szólni kezd, megszólal. □ Halljuk Harist; Haris szólni akar. Meg akar szólamlani, mint Bálám szamara. Halljuk! (Vörösmarty Mihály) Toldi György
Megszólamlott aztán végre valahára. (Arany János)
- 2. <Hangot adó tárgy> hangot kezd hallatni, adni. Megszólamlottak az ágyúk, a harangok, a hegedűk, a trombiták. || a. <Hang> szólni kezd, megszólal. □ A komp elején fülhasító hangok szólamlottak meg. (Eötvös József)
- megszólamlás; megszólamló.