MEGRÖGZÖTT melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. (rosszalló) Olyan <személy>, aki vmely erkölcsi v. egyéb szempontból elítélhető hajlamához, szokásához, tulajdonságához változatlanul ragaszkodik, attól semmiképpen el nem téríthető; megátalkodott. Megrögzött bűnöző, hazudozó, iszákos, tolvaj. □ Ti, ti az újítás megrögzött ellenezői, Ösmerlek, ráncos homloku tisztes urak! (Vörösmarty Mihály) János egyik nevezetes figurája a falunak, mert megrögzött borivó, az orvos szerint "krónikus alkoholizmusban" szenved. (Nagy Lajos) || a. Olyan <személy>, aki vmely állapotához, eszmei felfogásához konokul ragaszkodik, attól semmiképpen el nem téríthető. Megrögzött agglegény; megrögzött idealista, romantikus.
- 2. Az ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcs. <magatartás>; állandósult, változhatatlanná vált. Megrögzött ellenszenv, előítélet, képmutatás. □ Egy úrnak megrögzött szokása volt
dicsekedni vadászati bravourjaival. (Vas Gereben) Gyalog megy a hivatalba, megrögzött szokása szerint, pontosan számlálva lépteit. (Babits Mihály)
- megrögzöttség.