MAGYARÍTÁS főnév -t, -ok, -a
- 1. (nyelvtudomány) A magyarít igével kifejezett eljárás, tevékenység, ill. az a cselekvés, hogy vmely idegen szót, kifejezést megmagyarítanak, magyarul fejeznek ki. Erőszakolt, ötletes, szellemes magyarítás; a műszók, az orvosi nyelv magyarítása. A sport nyelvének magyarítása kitűnően sikerült.
- 2. (nyelvtudomány) Idegen szó, kifejezés helyett ajánlott magyar szó, kifejezés. Magyarításai közkeletűvé váltak.
- 3. (választékos, régies) Idegen nyelvű (irodalmi) műnek, idegen szerzőnek magyarra fordítása. Ókori klasszikusok magyarítása.
- magyarítási.