MAGASZTOS melléknév -an, -abb (
választékos)
Erkölcsileg magasrendű, emelkedett, fenséges, ünnepélyes.
Magasztos célok, látvány, zene; a béke megszilárdításának magasztos elvei. □ Nemzeti költészet
riasztja fel
a
szabad hon szabad fiát; az idéz magasztos mosolyt ajkaira, midőn a honért, ha kell, halni megy. (Kossuth Lajos) Lőrinc pap magasztos célul a pórság felszabadítását
tűzte ki Dózsának. (Szalay László) Fényes, magasztos korban élni, Büszkén emlékezni, s remélni, Tinéktek adatott! (Arany János) Olyan magasztos, örvendetes, fölemelő volt ezt érezni. (Kaffka Margit)
- magasztosít; magasztosság; magasztosul.