MÉLABÚS melléknév -an, (
ritka) -abb (
irodalmi nyelvben)
Szelíden szomorkás, csendesen, mélán bús <személy, (
ritka) állat>; melankólikus. □ Nem volt egyebe, csak egy mélabús kanárimadara. (Ambrus Zoltán) || a. Ilyen személyre jellemző, ill. ilyen érzést keltő.
Mélabús hangulat, tekintet. □ A ködös este
mélabússá hangolá. (Gyulai Pál) A házakon lengő zászlók
mélabús hangulatba hozták. (Mikszáth Kálmán) A lányok
szerették dióbarna szemének pillantását és mélabús hangját. (Krúdy Gyula)