A magyar nyelv értelmező szótára

Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MELANKOLIKUS [ë-o v. ë-ó v. e-ó] melléknév -an, -abb (régies írva: melancholicus, melancholikus is)

1. (választékos) Búskomor (1), mélabús. □ Fiúnknak szomorú állapotja van idegen földön melankolikus lett. (Vas Gereben) || a. (választékos) Ilyen személyre valló, reá jellemző. Melankolikus alkat, típus; melankolikus szemek, tekintet, természet. □ Megszólalt egy szelíd, melancholikus hang. (Jókai Mór) A sok női fotográfia közül valaki búsan, csöndesen, melankólikus mosolygással nézett a szeme közé. (Krúdy Gyula) || b. (választékos) Ilyen hangulatot keltő. Melankolikus festmény, táj.
2. (orvostudomány, lélektan) Melankóliában (2) szenvedő, búskomor (3). || a. (orvostudomány, lélektan) Ilyen személyre valló, reá jellemző. Melankolikus alkat, típus.