MÉLABÚ főnév (irodalmi nyelvben)
Levert, szomorkás hangulat; búskomorság, melankólia. □ Ez volt ifjan, zengőszavún Az én húszéves mélabúm Lyányok kedvence
(Tóth Árpád) A szerkesztők
a hetilapokban mélabúról és színes divatmellékletekről gondoskodtak hazánk szebb lelkű leányai számára. (Móra Ferenc) Áll a régi ház még, zöld zsalúja | mögött halkul anyám mélabúja. (Babits Mihály)